Filozófiai megközelítésünk
A filozófiát – ahogy már az antik szerzők is hangsúlyozzák – a csodálkozás hívja életre, az az élményünk, hogy létezésünkkel kapcsolatban semmi sem magától értetődő. Úgy tűnik, már létezésünk ténye sem. Hogyan lehetséges, hogy létezünk? S egyáltalán miért létezünk? Mi a világ, ahol élek? És egyáltalán ki is ez a kérdező? A filozófia tehát magától értetődőségeinket kezdi ki. Itt azonban nem ér véget, hisz kérdései nem öncélúak, hanem a filozófia tulajdonképpeni alapmotivációjára utalnak, értelmet adni létezésünknek, a világnak és életünknek. A filozófia tehát mind kérdésfeltevésében, mind válaszában radikális. Addig kérdez, amíg nem kap kielégítő választ kérdéseire, azaz nem teszi érthetővé a létezés, a világ, az én alapvetően rejtélyes és érthetetlen, mégis önmagát magától értetődőnek feltűntető karakterét. A filozófia számos elvont és elméleti kérdés mellett a szűkebb életünket körülvevő jelenségek vizsgálatában is illetékes. Sőt, szűkebb életvilágunkban különösen hajlamosak vagyunk olyan öröklött, megmerevedett gondolati alakzatokon és sémákon keresztül megélni hétköznapjainkat, amelyek kitakarják, és ellehetetlenítik, hogy akár csak megközelítőleg tisztán lássunk életünkkel kapcsolatban. A csoportos beszélgetések célja az, hogy rákérdezzünk azokra az alapfogalmainkra – a bizalomra, a szeretetre, a szabadságra, a felelősségre, a vágyra, a szenvedésre, a boldogságra stb – amelyek alapjaiban határozzák meg életünk alakulását, ugyanakkor nem vagyunk tisztában pontos jelentésükkel, életünkben betöltött jelentőségével és azokkal a gátakkal sem, amelyek akadályozzák azok megélését. E fogalmi elemzések – reményeink szerint – túlmutatnak önmagukon, és segítenek abban is, hogy jobban értsük helyünket és önmagunkat a világban.
A pszichodráma-csoport módszere
A pszichodráma alapgondolata, hogy az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetet képes az egyén tudatosítani.
A pszichodráma módszere kognitív és emocionális szinten tudatosít, testi-fizikai szintű átéléssel, és teszi ezek által lehetővé a verbális és preverbális szintekkel való egyidejű munkát.
A pszichodráma elmélete „az embert, a személyes külső és belső történéseket azzal a társas közeggel való kölcsönhatásban vizsgálja, melyben élünk, s melynek sajátos törvényszerűségei vannak. Ezzel az elméleti megközelítéssel hatékonyabbá tudjuk tenni a társashelyzetek működését, ahol az emberek egymásra hatásának szerepe van.
Mi történik egy önismereti csoportban a résztvevőkkel?
-
Megérthetik saját és mások cselekvéseinek motívumait, mozgatórugóit.
-
Bepillantást nyerhetnek saját és mások személyiségfejlődésének történetébe és késztetésrendszerébe.
-
Mélyen és intenzíven élhetik át érzéseiket.
-
Olyan személyiségfejlődésen mehetnek keresztül, amely fokozott önbizalomban, a belső értékek és erőforrások megtalálásában, a méltó emberi életre való törekvésben nyilvánul meg.
-
Olyan problémamegoldó és megküzdési technikákat dolgozhatnak ki, melyek az önkorrekción alapulnak, és életük valamennyi területén hasznosíthatók.
-
Olyan közösséget építhetnek, amelynek tagjai kölcsönösen tisztelik egymást és bíznak egymásban.
Forrás: Magyar Pszichodráma Egyesület